“Fontos lenne a turizmust az EU jogköreihez hozzáadni. A Maastrichti Szerződés felhatalmazta ugyan a közösséget a turizmus területén megteendő intézkedésekre, azonban a turizmus nem kapott külön fejezetet az alapszerződésben” – véli Tóth Diána, a Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatója. Az alábbi cikk az Európai Demokraták esszépályázatára érkezett, szavazni a szöveg végén található gombbal lehet.

 

 

Pályázat témái
• Hogyan kellene átalakítani, jobbá tenni az európai közösséget és annak intézményrendszerét?
• Mit köszönhet Magyarország az európai közösségnek?
• Miként tudna jobban és eredményesebben megfelelni az Európai Unió a gazdasági és politikai krízis kihívásainak?
• A kétségbeeséses Európa megteremtése vagy a mélyebb integráció a hosszú távú megoldás hazánknak?
• Az Európai Egyesült Államok víziója vagy inkább a nemzetállamok laza szövetsége az Unió jövője?

Pályázatom elején fontosnak tartok megemlíteni néhány elemi információt az Európai Unióról, melyre a későbbi véleményeim alapoznám. Az Európai Unió (rövidítve: EU) egy egyedülálló gazdasági- és politikai unió, melyben jelenleg 28 európai ország van jelen.
Az EU a II. világháború után jött lére. Az integráció első lépései a gazdasági együttműködés megerősítésére irányultak, abból a megfontolásból, hogy az egymással kereskedelmet folytató országok között kialakuló gazdasági egymásra utaltság csökkenti az esetleges konfliktusok kirobbanásának valószínűségét.
A kezdetben kizárólag gazdasági téren elindított integráció ma már az éghajlat-politikától, a környezetvédelemtől és az egészségügytől kezdve a külkapcsolatokon és a biztonságpolitikán át az igazságügyig és migrációs politikáig számos szakpolitikai terület átível.
Az EU működésének alapelve a jogállamiság. Ez azt jelenti, hogy tevékenysége minden esetben a tagállamai által önkéntes alapon és demokratikusan elfogadott szerződéseken alapul. Emellett a részvételi demokrácia elvén működik; az Unió szintjén a polgárok közvetlen képviselete az Európai Parlamentben valósul meg, a tagállamoké pedig az Európai Tanácsban és a Miniszterek Tanácsában.
Az EU egyik legfőbb célja, hogy az emberi jogok védelmét mind az Unión belül, mind a világ többi részén előmozdítsa. Emberi méltóság, szabadság, demokrácia, egyenlőség, jogállamiság és az emberi jogok tisztelete – ezek az Európai Unió alapértékei. 2009, azaz a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése óta ezeket a jogokat az Európai Unió Alapjogi Chartája foglalja össze egyetlen dokumentumban.
Az EU-nak köszönhetően az utóbbi több, mint fél évszázadot a béke, a stabilitás és a jólét jellemezte, nőtt az életszínvonal és megszületett a közös európai valuta: az euró. 2012-ben az EU nyerte el a Nobel-békedíjat, amiért előmozdította Európában, a békét, a megbékélést, a demokráciát és az emberi jogokat.
Az által, hogy az uniós tagországok között megszűnt a határellenőrzés, a kontinens legnagyobb részén szabadon lehet utazni. Ezen felül az uniós polgárok jóval könnyebben tartózkodhatnak, utazhatnak és vállalhatnak munkát más európai országokban.
Ebből adódóan gondolom, hogy a turizmus fellendítése is segíthetne jobbá tenni az európai közösséget. Turizmussal a világ bármely pontján találkozhatunk és minden egyén életében jelen van. Véleményem szerint mindenkinek be kell látnia azt, hogy a munkanélküliség és a szegénység óriási problémát jelent az Európai Unió számára. A turizmus napjainkban egy folyamatosan növekvő ágazat, így fejlesztésével újabb munkahelyek teremthetők, turisztikai desztinációk beruházásai növelhetők. A turizmusban résztvevő fogyasztók egyre élményéhesebbek. Fontos számukra az utazás során átélhető áramlatélmény, más néven flow-élmény, amit az Európai Unió bármely tagállama könnyedén tudna biztosítani egy egységes élmény-szemlélet, turizmus marketing kialakításával. Ez az államoknak hatalmas előnyöket jelenthet. Néhány ilyen előny pl.: a turisztikai célú beruházások folyamatos növekedése, az infrastruktúra felgyorsuló fejlődése, a munkahelykínálat növekedése, turizmuson kívüli ágazatok fejlődése (építőipar, mezőgazdaság), nemzetgazdaság devizabevételeinek növekedése és nem utolsó sorban a GDP növekedése.
Úgy gondolom ehhez elengedhetetlen az Európai Unió intézményrendszerének átláthatóságán való javítás, illetve a tagállamok felé a komplexitás ellenőrzése és biztosítása. A fenntartható, megfelelő turizmusban elengedhetetlen, hogy minden szektor partnerként jelenjen meg, mivel hiába rendelkezik egy desztináció óriási attrakcióval vagy örökséggel, ha az adott helyen nem elérhető az adott színvonalnak megfelelő vendéglátó egység vagy a fogadó közösség ignoránsan viszonyul az érkező turistákhoz, pedig szerintem ez az egyik legfontosabb tényező a turizmusban, hiszen a küldő területen képződött jövedelmét a turista nem ott költi el, hanem egy másik országban vagy földrajzi régióban. A fogadó területen ez a költés ún. „égből hullott pénz”, olyan jövedelem, amely nem a helyi gazdaságban képződött, de szétáramolva abban jelentős gazdasági növekedés forrása lehet. Újabb vállalkozásokhoz jut el, újabb és újabb jövedelmeket generál, megsokszorozódik, multiplikálódik.Ezen felül a kis- és középvállalkozások is lehetőséget kapnának fejlesztésekre, terjeszkedésre.
Ebből adódóan szerintem fontos lenne a turizmust az EU jogköreihez hozzáadni. A Maastrichti Szerződés felhatalmazta ugyan a közösséget a turizmus területén megteendő intézkedésekre, azonban a turizmus nem kapott külön fejezetet az alapszerződésben.
Az Európai Uniónak nincs a tagállamok összességére vonatkozó átfogó turizmus politikája. Általános célként a tagállamokkal szemben megfogalmazódik a közösség attraktívabbá tétele a harmadik országok látogatói körében a turizmus támogatása, erősítése és fejlesztése által.
Az EU több intézkedése és ajánlása is érinti a turizmust: így a fogyasztóvédelem, a szociálpolitika, a versenypolitika, az adópolitika, a belső piac, a Gazdasági és Pénzügyi Unió, az Unió külpolitikája, a légi közlekedés, a közúti, vasúti és vízi közlekedés, a piaci belépés, az oktatás-szakképzés, a környezetvédelem, az információs társadalom, a pénzügyi elszámolások és természetesen a turizmuspolitika tekintetében.
Lényeges olyan projektek kidolgozása, melyek a lehető legjobban hasznosítják fel a forrásokat, így maximalizálható például a termelés felhasználása. Ezen felül szükséges lehetővé tenni a polgárok és vállalkozások számára, hogy éljenek a digitális technológia által nyújtott lehetőségekkel. A turizmus mellett a digi-piac is rohamosan növekvő ágazat, amely használata is előnyöket jelenthet akár egy vállalkozás számára is; megrendelések, beszerzések területén akár. A fogyasztói szektornak bizalmat kell befektetni, abba, hogy részt vegyenek a digi-piaci életben, ami nehézkes, ameddig a cyber-csalások rátája magas. Viszont egy ésszerű és kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodás az USA-val kereskedelmi és beruházási lehetőséget is jelentene az Európai Unió számára, ami a jövőbeni növekedés és jólét meghatározó eleme lehetne.
Ezen felül fontosnak tartom megemlíteni, hogy az EU-nak szigorúbban kellene fellépnie a szervezett bűnözésen ellen. Például: emberkereskedelem és csempészet, cyberbűnözés és a korrupció ellen. Fontos a radikalizálódás, terrorizmus megfékezése, illetve egy közös migrációs politika kidolgozása, az illegális bevándorlás visszaszorítása.
A kereskedelem, a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és a fejlődés érdekében van szükség a közlekedéspolitika fejlesztésére. Az integrációs folyamat sarokköveként a közlekedés szorosan összefonódik a belső piac létrehozásával és kiteljesítésével, ami új munkahelyeket és gazdasági növekedést eredményezhet. Ez az EU kezdete óta fontos szerepet tölt be, hisz 1957 óta a legfontosabb 4 alappillér: személyek, szolgáltatások, tőke és áruk szabad mozgása. Az EU a világ legnagyobb gazdasága, a legjelentősebb exportőr és importőr, élén jár a beruházások terén, a külföldi befektetések fő célpontja, nem utolsó sorban pedig a legtöbb segélyt nyújtja az arra rászoruló országoknak.
A Magyarországra érkező pénz legnagyobb részét az ún. kohéziós, azaz a gazdasági-társadalmi felzárkóztatást szolgáló támogatások teszik ki. Ezeket az állam közvetlenül befekteti, például az infrastruktúrába, az oktatási vagy az egészségügyi rendszerbe, esetleg szétosztja a vállalkozások és a társadalmi szervezetek között.
A megvalósult óriásberuházások, mint például a 2004 óta megépült 1000 kilométernyi autópálya, további 1600 kilométer közút, a Megyeri és két másik új Duna-híd, a négyes metró, a budapesti, debreceni, miskolci és a szegedi villamoshálózat bővítése, az új tiszai víztározók, vagy a csepeli szennyvíztisztító, amely Közép-Európa egyik legjelentősebb környezetvédelmi beruházása. Ezen felül Uniós támogatással újítottak fel több mint 1300 kórházat és rendelőintézetet, valamint közel 3000 iskolát. Országszerte körülbelül negyedmillió lakóépület energetikai korszerűsítését finanszírozták uniós pénzből, köztük például az ország legnagyobb lakóépületének számító óbudai faluházét. Nincs olyan település Magyarországon, ahol valami ne épült vagy újult volna meg uniós pénzből az elmúlt 10 évben.
Az EU a jelenlegi adósság- és pénzügyi válságból a kiutat az Európai Egyesült Államok létrehozásában találhatná meg. Ez több demokráciát eredményezne, illetve egy olyan kormányzati modellt, amely a múlt hibáiból a helyes tanulságokat vonja le.
“Eljön a nap, amikor a fegyverek kihullanak a kezekből! Eljön a nap, amikor a Párizs és London, Pétervár és Berlin, Bécs és Torino közötti háborúk ugyanolyan abszurdnak tűnnek, mint a Rouen és Amiens vagy Boston és Philadelphia közötti háborúk. Eljön a nap, amikor ti, Franciaország, Oroszország, Olaszország, Anglia, Németország, ti, a kontinens összes nemzete, anélkül, hogy le kellene mondanotok dicső egyéniségetek meghatározó jellemzőiről, szorosan egy magasabb szintű közösségben egyesültök…” Így fogalmazta meg a 19. század közepén az Európai Egyesült Államok vízióját Victor Hugo francia író. Kontinensünk akkor véres konfliktusok előtt állt, melyek Európát húsz év leforgása alatt kétszer is a legbrutálisabb módon elpusztították.
Mi, európaiak, ennek ellenére valami kivételeset alkottunk, amire túl ritkán vagyunk büszkék: ma az Európai Unióban ötszázmilliónyian élnek békében és szabadságban. Több mint háromszáztizenötmillió ember közös valutája az euró. A válsággal kapcsolatos hírek hallatán azt gondolhatnánk, hogy Európa rossz állapotban van. Valóban, több tagállam súlyos problémákkal küzd, ám az euróövezet felbomlásáról szóló rémképek nem igazolódtak be. És nem is fognak.
Ha hosszú távon kiegyensúlyozott és a szolidaritást szolgáló költségvetési politikát akarunk, akkor az Európai Parlamentnek felelős, a tagállamokkal szemben egyértelmű hatáskörökkel bíró európai pénzügyminiszterre van szükségünk. Továbbá egy olyan európai költségvetésre lenne szükségünk, amellyel – valamennyi uniós polgár érdekében – valódi növekedési politikát lehetne folytatni.
Az Európai Egyesült Államokat természetesen nem fogjuk tudni egyik napról a másikra megvalósítani. Ehhez minden bizonnyal új szerződésekre lesz szükség, Németországban pedig alaptörvény-módosításra is. Meg kell válaszolnunk azt a kérdést, vajon az összes EU-állam vagy csak az euróövezetben részt vevő államok vállalkoznak-e majd az Európa föderális jövőjébe vezető lépések megtételére. Nagy-Britannia álláspontja e tekintetben stratégiailag döntő szerepet fog játszani. KennethRogoff és Carmen Reinhart közgazdászok a “Most minden máshogy van” című könyvükben az elmúlt nyolc évszázad pénzügyi válságainak részletes elemzése alapján azt jósolják, hogy “a válság nyomására egy olyan dinamika alakul ki, melyet ma még nem tudunk elképzelni: ennek végén az Európai Egyesült Államok jóval gyorsabban valósulna meg, mint azt a legtöbben gondolják”.

Tóth Diána