Vajon milyen Európát szeretne Nagy Bandó András? És milyen szabadságot szeretne? Vagy a kettő összefügg egymással? A népszerű humorista-közíró rövid jegyzetben foglalta össze ezzel kapcsolatos gondolatait az ED számára.

“Milyen Európát szeretnék? Messzebbről indulok: harminc éve Ausztráliában turnéztam. Sydneyben boldognak éreztem magam: a város, és a várost ölelő természeti környezet elbűvölő volt. Néha úgy éreztem, tudnék ott élni. Aztán aludtam rá egyet, és ébredéskor már tudtam, hogy nem, mégsem. Már azt is tudtam, miért: én nem tudnék ott élni, ahol nincs Akropolisz, nincs Róma és a Sixtus, nincs ott a Piéta, nincs Firenze és Dávid, nincs Párizs, a Louvre és a Notre Dame, nincs Köln és a Dóm, nincs Amszterdam és nincsenek Van Gogh képek, nincs Madrid és Barcelona, és nincs Gaudi cseppkődómja, és nincs Budapest, meg a Lánchíd, és mi minden más nincs, amit Európának mondhatok. Humán érdeklődésű vagyok. Hogy gazdaságilag milyen előnyöket hordoz Európa, arról csak a tudoroktól tudok, és értem, ami érthető. Számomra nem az a kérdés, hogy milyen Európát szeretnék, hanem, hogy milyen szabadságot szeretnék. Olyasmit, ami már ma is adott: át- és bejárhatót, olyat, amelyben nem görcsölök a határállomásokon. Számomra Európa a szabadság beláthatatlan, de jól körülhatárolható, óriási „félszigete”, a kulturális és szellemi lét alapköve, ékköve és katedrálisa. A múlt csodálatra méltó kincsesbányája. A világégések túlélője és a világ jövőjének alakítója. Európa az én gondolkodásom és világlátásom meghatározó formálója és alakítója. Otthonom, szeretőm, családom és barátom. Szeretem és féltem, tehát fontos nekem. Konklúzió: békés Európát szeretnék. Hogy ehhez, és emiatt is szükség van az Unióra, azt már a politikai elemzők elmondták, néha jól esik egy jó nagyot bólintani.”

(Nagy Bandó András)