Az Európai Uniót érő kihívások kapcsán az egykori alapítók, az úgynevezett “mag-országok” már nem is annyira titkoltan a kétsebességes Európa formai megoldásain dolgoznak. Ebben a haladók vállalnák a mélyebb integrációt, az Unióval “kekeckedők” pedig hátrébb sorolódnának. Soósné dr. Gáspár Gabriella európai szakjogász arról írt az Európai Demokratáknak, miként lehetséges jogilag létrehozni ezt a konstrukciót.

Jogilag lehetséges-e kétsebességes Európa?
(avagy a nemzetközi szerződések kötelező ereje)

Az Európai Unió születésnapját tehetjük a Római Szerződés 1957. március 25-i aláírásának napjára, vagy tehetjük az 1958. január 1-i hatályba lépés napjára, a 60. kerek évforduló mindenképp közeleg. Az Európai Unió megéri-e a hatvanadik születésnapját, vagy meghal még azelőtt? A kérdésre nem egyszerű a válasz, mert egy emberi élethossznyi időszakot kellene átvizsgálni ahhoz, hogy mi vezetett a jelenlegi válsághoz, amelynek eredményeként már a kétsebességes Európa lehetséges formáiról értekeznek kontinens szerte komoly szakemberek.
A címben feltett kérdésre, hogy lehetséges-e jogilag a kétsebességes Európa, egyszerű lenne nemleges választ adni. Azonban a jog világa, különösen a nemzetközi jogi színtér sosem tűrte a leegyszerűsítő válaszokat, és a cím akkor is további kérdéseket vet fel, ha megvalósul a kétsebességes Európa, és akkor is, ha nem…..
Az Egységes piac sokat hangoztatott alapelvekre épül, a tagállamok közötti szabad áramlása az áruknak és szolgáltatásoknak, a munkaerőnek és a tőkének az egyik legismertebb ezek közül. A tagállamok polgárai szabadon megválaszthatják hol éljenek és dolgozzanak az Európai Unión belül. Az egységes piacot erősíti a közös EU-versenytörvény, amely a cégek és a tagállamok versenyellenes tevékenységét szabályozza (előbbit a trösztellenes törvény és a vállalkozások összeolvadását szabályozó törvény révén, utóbbit az államoknak segítséget nyújtó pénzügyi alapok – például – Kohéziós Alap, Strukturális Alap stb., rendszere révén) A jogi szabályozás szintjén is törekednek az összehangolásra, mivel a belföldi, a magyar jogszabályoknak is harmonizálniuk kell az EU különböző előírásaival. A schengeni egyezmény lehetővé teszi a tagállamok közötti belső határellenőrzések eltörlését és a külső határok ellenőrzésének összehangolását. Ez nem vonatkozik az Egyesült Királyságra és Írországra, a nem EU-tagállam Izland és Norvégia azonban részt vesz az együttműködésben. Ennyiben tehát az EU-n belüli együttműködés nem csak az EU határain belül érvényesül.
Ugyanakkor az egységes pénznem, az euró bevezetésére, mint a monetáris unió fontos alappillérére nem minden országban került sor. (Az Egyesült Királyság, Dánia, és Svédország különböző okokból, de nem csatlakozott. Más államok pedig még nem felelnek meg a csatlakozási feltételeknek, mivel nem elég stabil a pénzügyi rendszerük, vagy túl magas a hiányuk, vagy egész egyszerűen a politikai vezetés nem kíván még csatlakozni az euro-zóna országaihoz. Ennyiben tehát az EU-n belül már jelenleg is van kétsebességes Európa, hiszen a monetáris egység nem valósult meg, vannak azon belüli, és azon kívüli országok.
A környezetvédelmi alapelvek és értékek összehangolása szintén előrehaladott az Unió országaiban. A közös agrár- és halászati politika, a közvetett adózás, a hozzáadottérték-adó (nálunk ÁFA) egységes rendszere, valamint egységes külső vám különféle termékeken szintén a mind szorosabb, és az azonos sebességhez nagyon közelítő gazdasági fejlődést célozza meg,
Ez a nagyon vázlatos felsorolás is azt mutatja, hogy az Európai Uniót szabályozó, és minden tagállamban elfogadott, a belső jog részévé tett nemzetközi szerződések nagyon bonyolult viszonyokat teremtettek Európa-szerte gazdasági és jogi, politikai szempontból is, hiszen már most is vannak csak az EU egy részére kiterjedő, szorosabb együttműködési formák (ezek közül a legismertebb az említett eurozóna), és vannak az EU-n túlra is terjeszkedő együttműködési formák (a már hivatkozott Schengen).
Ha pedig ez így van, akkor miért is ne lehetne más területeken is kétsebességes az Európai Unió? Hiszen látható, hogy már jelenleg is így van, mondják sokan. Egyszerűen azért nem, mert habár – ahogy fent hivatkoztunk rá – a nemzetközi szerződések bonyolult rendszert alkotnak, és lehetővé teszik az abból való kimaradást is, a szerződések mégis megkötésre kerültek, aláírták, a belső jogba beépítették, integrálták őket. Az emberöltőnyi évek alatt alkalmazkodtak a tagállamok a vállalt szerződéses kötelezettségeikhez, viselték a megsértésük esetén rájuk kirótt büntetéseket, elfogadták a szankciókat. Hatvan évről beszélünk, egy emberi élethosszról, nem lehet elővenni a csodatévő pálcát és visszaugrani harminc évet. Nem lehet, mert a szerződés a római jog óta (ez a kétezer éves jog, amelyre több európai jogrendszer épült) kötelez, nem csak a római szerződés 1957-es aláírása óta.

Mi történne, ha mégis megvalósulna a sokat emlegetett belső vagy kemény mag létrehozása az Európai Unión belül?
Ha tisztességesen akarnak eljárni a tagállamok, akkor kezdeményezniük kell a megkötött sokféle szerződés módosítását. Ez hihetetlenül bonyolult, több évig (gyakran ez öt-hat év) tartó folyamat lenne, a jelenlegi válság pedig nem fog addig tartani. A válság kirobbanásában jelentős szerepet játszó szíriai háború befejeződését egyes szakértők például már 2018-2020-ra teszik, mások szerint ez túlzott optimizmus.
Ha nem járnak el tisztességesen, és szerződésmódosítás helyett megszegik a saját, állítólagos fejlettebb gazdasági szintjükre hivatkozva a szerződést, akkor pedig a jelenlegi nemzetközi jogi, és érvényben lévő szerződések alapján akár a tagállam is bíróság elé citálható. Meggyőződésem, hogy a szerződésszegésért viselniük kell majd a felelősséget, jogszerűen nem hozhat más döntést a nemzetközi bíróság, hiszen ha a szerződés nem lett módosítva, felbontva, akkor azt be kell tartani, tartatni.
Ebből tehát az a válasz következik, hogy rövid távon biztosan nem valósulhat meg a kétsebességes Európa, és a kiszivárgott hírek szerint ezt már mindenki belátta.
De mint említettem, a helyzet mégsem ilyen egyszerű. Mert az együttműködés és harmonizáció továbbfejlesztése érdekében a gazdaságin túl a politikai unió mind szorosabb kiépítése is szerepel az elérendő célok között. Ezek közé tartozik az a lehetőség, hogy az EU polgárai az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon bármely tagállamban szavazhassanak. Fontos a jelenlegi menekültválságos időszakban is az együttműködés bűnügyi téren, ideértve a hírszerzésben való együttműködést (az EUROPOL és a Schengeni Információs Rendszer révén), a bűncselekmények és a gyorsított kiadatási eljárások egységes megállapítására törekvés. Az egységes kül- és biztonságpolitika távlati cél, és ez még messze van a tényleges megvalósítástól, de a jelenlegi helyzetben kiemelt jelentősége van annak, hogy ebben mely tagállamok, és milyen mértékben akarnak részt venni, vagy milyen mértékben vehetnek részt. (A 2003-as iraki inváziót illető ellentétek a tagállamok között jól mutatták, milyen messze van még az EU attól, hogy ez a cél valóra válhasson.) Az egységes biztonságpolitika mint cél, ideértve a békefenntartó célú Gyorsreagálású Hadtestet, az EU-katonaságot és az EU hírszerzési célú műholdközpontját, szintén felértékelődött az utóbbi években ugyanúgy, mint az egységes menekültügyi és bevándorlási politika kialakítása (az elhíresült kvóta rendszer, vagy a HOT SPOT-ok világa stb.) Ezek pedig nem már megkötött nemzetközi szerződéseken alapulnak (vagy csak kis részben), hanem jövőben megkötendő szerződések. E szerződések, nemzetközi megállapodások esetén joguk van a szerződő tagállamoknak meghatározni, hogy kivel akarnak szerződni. És jelenleg nincs az EU-ban olyan nemzetközi szerződés, amely kötelezővé tenné, hogy minden tagállammal szerződést kell kötni ezekben a kérdésekben is. Akkor a válasz mégis csak az, hogy a jövőben kötendő szerződések tekintetében mégis csak van jogi realitása a két (vagy ilyen alapon akár több) sebességes Európa kialakításának, az Európai Unió két részre bontásának, azaz a belső mag lezárásának a periféria országai elől, Magyarország elől is. Ezzel nem lehet mit tenni, nincs az a bíróság, amely a jövőben megkötendő szerződések tekintetében azt állapítaná meg, hogy a tagállam jogot sértett, mert nem szerződött Magyarországgal.
Európa jogi szakjogászként arra a következtetésre jutottam, hogy a magukat belső maghoz soroló államok vékony jégen táncolnak, ha az EU jelenlegi keretszerződési rendszerében akarják visszafordítani az idő kerekét, és kizárni a már megkötött szerződésekből a periféria országait.
De vékony jégen táncolnak a periféria országai is, ha abban bíznak, hogy a jövőre vonatkozólag ne tudnák több sebességessé alakítani egyes tagországok az EU-t.
Pár napon belül talán eldől, hogy ki alatt szakad be jég.

Soósné dr. Gáspár Gabriella
Európai szakjogász