Az Európai Unió problémája a kezdeteknél és a maggondolatnál van – ezt állítja Galba-Deák Ádám, a Baloldali Tömörülés Társulás társelnöke. Az Európai Demokratáknak írt cikkében úgy véli: Európa előtt csak a szétesés vagy a szociális vízió áll lehetőségként. Galba-Deák Ádám, a Zöld Baloldal Párt korábbi alelnöke, a Börtön Helyett Lakhatást aktivista csoport egyik szervezője, a BAL-Balpárt egyik alapítója, a Zöld Baloldal 2010-es főpolgármester-jelöltje.

Európa balra van!

Az Európai Unió nem olyan átmeneti válságban van, amire az ismert eszközökkel és a bevált módszerekkel megoldás adható. Az Unió konstitucionális és egyszersmind gazdasági (azaz a redisztribúcióhoz való viszony alapján) és alapjai kérdőjeleződtek meg és nem működnek. Az Unió országai nagy többségében jobboldali (neokon-neolib) kormányok vagy kormánykoalíciók vannak. Véleményem szerint az Unió rendszerszintű válságára ezek az erők nem adhatnak választ, hiszen maga a jobboldali-neoliberális politika válság. A szociáldemokrácia, súlyos támadás alatt áll az elmúlt évtizedek neoliberális időszakában, ami majd mindenütt ártott az általános lakosságnak, miközben kedvezett a törpe eliteknek. A kormányzó politikusok kormányon vannak ugyan, de nincs hatalom a kezükben. Még az erős EU tagállamok miniszterelnökei, elnökei és pénzügyminiszterei is inkább hatalom nélküliek egy olyan Európában, ahol minden lényeges döntés eltolódott a politikai szférából a bürokraták, bankárok és senki által nem választott hivatalnokok sötét világába (lásd a meg nem választott és elszámolási kötelezettséggel nem tartozó Eurogroup tevékenységét a görög pénzügyi válság kapcsán). Amint az Európai Parlament is csak egy fügefalevél, ami elrejti az autentikus parlamenti demokrácia hiányát.
Soha korábban nem volt ilyen igény a valódi demokráciára és az átláthatóság friss levegőjére mindenfelé a kontinensen. A probléma szerintem a kezdeteknél és a maggondolatnál van: az Unió eleve gazdasági szabadkereskedelmi alapon jött létre, és látható, hogy a teljesen szabad piac nem működik. Tény és való, hogy az euróövezetet rosszul rakták egykoron össze, és Milton Friedman már 1997-ben gyakorlatilag mindent előre megjósolt, ami mára bekövetkezett: politikai és szociális unió nélkül minden nép a maga erejével vagy erőtlenségével fog részt venni a monetáris unióban.
Európa előtt két út áll: vagy a teljes szétesés vagy a szolidáris és szociális Európa víziója. Nem csak úgy lehetne Európa szociális, hogy egységessé tesszük a törvénykezés egy nagyobb részét (föderalizálás), hanem úgy is, hogy a gazdagabbak hatékonyabban segítik a szegényebbeket. Az Unió nem működhet azon szabályok nélkül, amik pl. az USÁ-t vagy Németországot összetartják: és ezek a pénzügyi transzferek, amik a gazdagabb országoktól a szegényebbek felé áramlanak, hogy azonos élethelyzetet teremtsenek. Ezen transzferunió nélkül az EU életképtelen, amíg nincs tényleges belső szolidaritás, belső újraelosztás, addig felesleges bármiféle európai integrációról beszélni. Közös gazdaság- vagy szociális politika csak többé-kevésbé azonos fejlettségű államok között lehetséges.
A föderális Európa tehát önmagában üres jelszó: az a kérdés, hogy mi tölti ki. Ha a mindenek felett álló fiskális fegyelem és a verseny direktívákkal való kőbe vésése, amely mellett a “szociális Európa” csak számonkérhetetlen jámbor óhaj és javaslat, akkor ebből a föderációból nem sok jó fog kinézni.