Nekem az Unió a demokrácia, a liberális világkép jogi formában, jogi keretekben meghatározott biztosítéka, és ennek megfelelő szakpolitikák összessége – mondja Bárándy Péter ügyvéd, korábbi igazságügy-miniszter. Az Európai Demokratáknak adott rövid interjújában hozzátette: számára az EU nem egyszerűen az utazás szabadságát, vagy a munkaerő és tőke szabad áramlását, hanem tulajdonképpen az emberi személyiség számára a legértékesebb szabadságok megvalósítását és biztosítását jelenti.

– Mi jelent Önnek az Európa Unió?

– Mikor az Unióhoz csatlakoztunk, akkor a jogszabályalkotások és a belépés előkészítésének utolsó szakaszában örömmel vehettem részt. Ez egy borzasztó optimista szakasza volt az életemnek, és úgy gondolom, hogy az ország is így élte ezt meg. Ha visszaemlékszem arra a május elsejére, a csatlakozás napjára, akkor az emberekben egy nagyon jó érzést lehetett tapasztalni. Azt lehetett érezni, hogy végre egyszer ez az ország sok-sok évtized után megint az európai fő sodorvonalba kerül, mert csatlakozó országként úgy kezeltek bennünket, mint a már rég bent levőket. Az Unió előtt utoljára a Monarchia végstádiumában voltunk ennyire a fő sodorvonal tagjai. Nekem az Unió a demokrácia, a liberális világkép jogi formában, jogi keretekben meghatározott biztosítéka, és ennek megfelelő szakpolitikák összessége. Annak a biztosítéka, hogy az emberi szabadságjogok, a személyiség kiteljesedése, a félelem nélküli élet, már nem csak az országon belüli jogszabályok által biztosított, hanem a hovatartozásunk miatt is. Természetesen jogászként is gondol az ember arra, hogy ez a tagság bizonyos gazdasági lehetőségeket is jelent az ország számára, de engedje meg nekem azt a szubjektivizmust, hogy azt mondjam, hogy a gazdasági lehetőségekből is engem leginkább az érdekelt, hogy ezek miként biztosítják a szabadságjogok a fenntarthatóságát, amiket az előbb említettem. Lehet túl patetikus, amit mondok, de számomra az EU nem egyszerűen az utazás szabadságát, vagy a munkaerő és tőke szabad áramlását, hanem tulajdonképpen az emberi személyiség számára a legértékesebb szabadságok megvalósítását és biztosítását jelenti.

– Több kelet-európai ország, többek között Magyarország és Lengyelország is folyamatosan feszegeti az Unió kereteit, amelyre sorra érkeznek a szankciók az Uniótól. Mi lenne a társadalom reakciója egy esetleges komolyabb szankcióra az EU-tól?

– A társadalom nagyon lassan ismer fel, és ha felismert, akkor a reakció nagyon lassú. Pláne olyan változásokra, amik nem azonnal jelentkeznek a mindennapokban. Tehát, azok a politikai eszközök, amik elsődlegesen rendelkezésére állnak az Unió tagállamainak és központi szervezeteknek, csak nagyon nagy késedelemmel hoznak változásokat a politikával nem napi szinten foglalkozó emberek életében, és utána megint hosszú idő telik el, amíg valami reakciót vált ki belőlük. Az, hogy például a Fideszt kizárnák a pártcsaládjából, nem hiszem, hogy nagyon felkavarja az emberek lelkét. Pedig ez egy borzasztóan jelentős szankció. Merkel, Tusk, nem vállalhatják a közösséget egy ilyen viselkedésű társasággal. Látható, hogy nem készült fel ez a klub még arra, hogy valaki az asztalra köp, nem tudnak még vele mit kezdeni. Az biztos, hogy ez a szerencsétlen angol kivonulás a bent maradókat keményebb fellépésre ösztökéli.

– Meglátása szerint hol lehet az a határ, amíg a magyar kormány elmegy?

– Érzésem szerint már rég túl vagyunk a határon. Nem tudjuk, hogy mi lesz az a mozzanat, ami kibillenti az embereket, és cselekvésre ösztönzi. Ha most visszagondol az elmúlt évekre, akkor szinte csak az internetadó volt, ami szélesebb társadalmi rétegeket „állított fel a fotelból”. Ez kevésbé volt jelentős, minthogy ellopták a nyugdíj kasszát, hogy megborították az alkotmánybíróság hatáskörét, hogy hoztak egy alaptörvényt az alkotmány helyébe, hogy azt állandóan módosították. Valószínűleg a továbbiakban is kiszámíthatatlan az, hogy a társadalom milyen eseményen fog kiborulni, mikor uralkodik el rajtuk az az érzés, hogy ez most már így nem mehet tovább.

 

(Kérdező: Uzsák András)