Szalma Annamária: “Egy egységes, felvilágosult és együttműködő Európai Unió lehetősége”

szalmaan

Az Unió intézményrendszerét a tagállamok között széttagoltabbá kéne tenni, mivel így inkább a “sajátjuknak” érezhetnék – vélekedik Szalma Annamária. A Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának nemzetközi tanulmányok szakos hallgatója szerint az Európai Egyesült Államok víziója jelen körülmények között nem a megfelelő válasz volna a kihívásokra, mert könnyen a volt Jugoszláviához hasonló “véget érne”. Az alábbi cikk az Európai Demokraták esszépályázatára érkezett, szavazni a szöveg végén található gombbal lehet.

 

 

EGY EGYSÉGES FELVILÁGOSULT ÉS EGYÜTTMŰKÖDŐ EURÓPAI UNIÓ LEHETŐSÉGE

Magyarország 2004 május 1.-je óta tagja az Európai Uniónak. A magyar állampolgárok vajon milyen szinten vannak tisztában az EU felépítésével, intézményrendszerével, kialakulásával, működésével, s nem utolsó sorban fejlődésével? Véleményem szerint egészen nagy arányban léteznek azon állampolgárok, akik közömbösséget mutatnak az egész rendszer felé, amelyben élnek. Ezt a közömbösséget az EU-ról való ismeretek hiánya okozza. A közoktatásban nagyobb figyelmet kellene szentelni erre, hiszen ha már az Európai Unióban élünk, akkor bizonyára érdemes tisztában lenni az Európai Unió felépítésével, működésével, illetve a döntéshozatali eljárásokkal, ezeknek átlátásával.
Kiemelten fontosnak tartom, ha egy adott nemzet azt szeretné, hogy minél gyorsabb és hatékonyabb fejlődésen mehessen keresztül mind gazdaságilag, politikailag és mind pedig társadalmilag, akkor az újabb generációknak át kell adni ezt a tudást és persze a közömbösség kiküszöbölésének érdekében mindenekelőtt fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy a rendszer és annak működésének elsajátítása elengedhetetlen.

Rövid történeti áttekintés
Az európai integráció számára a két legfontosabb tényező a cél és a folyamat. 28 tagállamnak nem biztos hogy ugyan az a célja, de valamilyen szinten kompromisszumokat kell kötni ahhoz, hogy más egyéb támogatásokat élvezhessen egy nemzetállam. A folyamatok olykor érdekellentéteket, konfliktusokat idéznek elő a tagállamok között. Ettől eltekintve igyekeznek összehangolni a különböző érdekeket és megvalósítani a kölcsönös együttműködést is.
Az euroszkeptikusok véleménye szerint nagyon sokban eltérnek a tagországok nemzeti érdekei és fejlettségi szintjük is, így ők e tényezők alapján állítják azt, hogy az EU előbb-utóbb tönkremegy. Én azt gondolom, hogy ez az elkövetkezendő 70-80 év alatt nem fog megvalósulni, hiszen nem kevés munka és idő áll az Európai Unió létrehozása mögött.
Európa egyesítésének gondolata már a Római Birodalom bukását követően felmerült. A XX. századra már világossá vált, hogy egy egységet kell létrehozni. Megvalósításához különböző mozgalmakat hirdettek, majd az 1951-ben aláírt párizsi szerződéssel létrehozták az Európai Szén- és Acélközösséget, mely 2002-ben megszűnt a szerződés lejártával, így az EU vette át a szerepét. Hat ország írta alá ezt a szerződést: Németország, Luxemburg, Belgium, Franciaország, Olaszország, valamint Hollandia. 1957-ben e hat ország megkötötte a római szerződést, amellyel létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget, az EGK-t. Célja, egy egységes közös piac létrehozása a vámok lebontásával. Itt már észrevehető, hogy komolyabb erőfeszítéseket tesznek a tagországok annak érdekében, hogy egy szorosabb uniót hozzanak létre. Ekkor alakult meg a mai Európai Unió intézményrendszere.
Az Euratom, melynek szerződését 1957-ben írták alá, elősegíti az életszínvonal fejlődését, illetve a tagállamok közötti együttműködés fejlesztését.
1965-ben egy újabb mérföldkőhöz értünk, hiszen megkötötték az Egyesítési Szerződést (Merger Treaty).1967. május 1.-én lépett hatályba a három európai közösség – EGK, EURATOM, ESZAK – végrehajtó szerveinek egyesüléséről szóló szerződés. Így létrejött az Európai Közösségek. Az intézmények éves üléseket tartottak, ahol megvitatták a további fejlesztési lehetőségeket és azoknak lehetséges kivitelezését. A különböző végrehjtó szervek egyesülése nem csak az együttműködést segítette elő, hanem a munka folyamatának gyorsaságát is egyben.Az első bővítés során csatlakozott az EGK-hoz az Egyesült Királyság, Írország és Dánia. Így már 9 nemzetállam volt a Közös Piacot alkotók között. Európa országai számára egyre vonzóbbá vált az integrációnak a gondolata és lehetősége, így sorra nyújtották be a csatlakozási kérelmeket. Persze bizonyos feltételeknek meg kellett felelni ahhoz, hogy ezeket a csatlakozási kérelmeket elfogadják.
Görögország 1981-ben, Portugália és Spanyolország pedig 1986-ban csatlakoztak az EGK-hoz. 1983-ban a kormány- és államfők aláírtak egy nyilatkozatot (Solemn Declaration), melyben a közösségi döntések hatáskörének kiterjesztését fogalmazták meg célul. Fontosnak tartották, hogy az EU tagállamai külpolitikai kérdésekben ugyanúgy vélekedjenek, egyfajta közös külpolitikát folytassanak. Ez azért nehéz szerintem, mivel hatalmas különbségek vannak a tagállamok GDP-jei között. De ez csak egyetlen tényező. Ide sorolhatnánk még a különböző érdekeket is például. Tehát lehet közös külpolitikát folytatni az unión belül, de az biztos, hogy nem kedvez ugyanolyan mértékben mindegyik tagországnak.

A Schengeni Egyezmény tovább mélyítette az integrációt 1985-ben, ugyanis az egyezményt aláíró államok közötti határellenőrzést fokozatosan megszüntették. Ezzel párhuzamosan a külső határokat és azoknak védelmét pedig megerősíteni kívánták. Ez az egyezmény azért érdekes szerintem, mert olyan országok is aláírták, amelyek nem tagjai az uniónak. Jelen esetben Svájc és Norvégia. Ezzel ellentétben Nagy-Britannia nem írta alá az egyezményt, s mégis uniós tagállam.
A ’80-as évek második felében az Egységes Európai Okmány (1986) által igyekeztek a jogharmonizáció megteremtésére, EU-s jogszabályokat hoztak létre, melyeket el is fogadtak.
1992. február 7.: A Maastrichti Szerződéssel létrejött az Európai Unió. A szerződés az Európai Közösségeket átalakította, majd egy három pilléres rendszert hozott létre.
A szubszidiaritás elve ekkor jelent meg először, mely szerint a döntéseket közösségi szinten hatékonyabban el tudják érni, így minél több területen Brüsszelben, az Európai Bizottságban igyekeznek elhatározásokra jutni. A közös európai fizetőeszköz volt a maastrichti egyezmény másik fontos pontja. A Delors-jelntés tartalmazta a közös valuta megvalósítását, melyet a Maastrichti Szerződés törvénybe iktatott. Liberalizálták a tőkemozgásokat, a tagállamok gazdaságpolitikájának irányítását elősegítették, végül pedig megalapították az Európai Központi Bankot az euróval együtt.
1993-ban megvalósult az egységes piac, illetve a négy alapszabadság: az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása. Ez a gazdasági integráció elmélyítését tette lehetővé. 1995-ben további három tagállammal bővült az unió: Ausztria, Svédország és Finnország. Az 1997-es Amszterdami Szerződés tovább mélyítette az unión belüli integrációt azzal, hogy újabb területek kerültek át közösségi döntéshozatali szintre. A megerősített együttműködés intézmény bevezetése újabb lehetőség volt arra, hogy bizonyos tagállamok az eddigi integráción túl, még szorosabb együttműködésre tehessenek szert. Kilenc taggal rendelkezik, melyekben bevezették a pénzügyi tranzakciós adót.
A Nizzai Szerződés-ben határozták meg, hogy a tagországok milyen arányban kaphatnak szavazati jogot .Meghatározták továbbá a bizottsági tagok és a parlamenti tagok maximális számát, majd azt elosztották a tagállamok között.
2004. október 29-én aláírták az Európai Alkotmányt, amely nem került ratifikálásra. Európa-szerte népszavazásokat tartottak erről, de az állampolgárok nem egyeztek bele.
2007. december 13-án a kormányfők aláírták a Lisszaboni Szerződést, amely tovább növelte Brüsszel hatalmát. A szerződés deklarálja, hogy az uniós törvények és más egyéb rendelkezések felülírják a nemzeti alkotmányt és törvényeket.
Két és fél éves állandó poszttal rendelkezhet az Európai Tanács elnöke, az elnököt pedig a Tanács választja meg minősített többséggel. A Miniszterek Tanácsa 18 hónapos rotáció alapján működik, egyszerre három állam működik együtt, ha eltelik hat hónap, akkor egy kiszáll, egy másik pedig belép. Az EU-nak van egy külügyminisztere, aki a közös kül- és biztonságpolitikárt és a külkapcsolatokért felelős biztos. Megváltozik a minősített többség, mely alapján az unió összlakossága 65%-át kell képviselni. Az Európai Bizottság elnökét az Európai Parlament választja meg az Európai Tanács javaslatára. A Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy az egyes tagállamok ha úgy döntenek, akkor kiléphessenek a szervezetből.

Véleményezés az Európai Uniót tekintve

Az Egyesült Királyság már-már sokallja Brüsszel hatalmát, ebből adódóan szerintük egyes jogalkotási területeknek tagállami hatáskörbe kellene visszakerülniük. Kérdéses azonban, hogy a nemzetállami szuverenitás megmaradása vagy elveszítése lesz látható a jövőre nézve. Az 1648-as vesztfáliai béke kimondta az államok szuverenitását, területi integritását, a más országok belügyeibe való be nem avatkozás elvét, ezzel megteremtve azokat az alapelveket, amelyeket a nemzetközi jog tartalmaz. Nézhetjük úgy, hogy a békeszerződés teret engedett az együttműködésre, de ha az ellenkező szemszögből nézzük, akkor viszont azt mondhatjuk el, hogy inkább csak a rivalizálást idézte elő. Ezért a rendszer stabilitása folyamatosan változik. Szerintem az európai közösség számára az lenne a legjobb, ha egy “rugalmas” együttműködésre építenék fel a tagállamok közötti kapcsolatot, illetve magát az intézményrendszert is. Ez azt jelentené, hogy csak azokon a területeken működnének együtt, ahol érdekeltek. Az együttműködés mértéke a tagállamok részéről változó lenne. Az államok érdekeiknek megfelelően különböző mértékben vennének részt az együttműködésben. Ebben az az előny, hogy az államoknak nem kellene feleslegesen részt venniük olyan együttműködésekben, amelyekben szinte abszolút nem érdekeltek. Ezen országok mondjuk részt vehetnének és véleményt nyilváníthatnának az üléseken, viszont szavazati joggal akkor nem rendelkeznének.
Az Európai Közösség intézményrendszerét a tagállamok között széttagoltabbá kéne tenni, mivel így inkább a “sajátjuknak” érezhetnék. Nem úgy, mint a mostani formájában. Az információtechnológia jelenlegi szintje ezt már bőven lehetővé teszi. Magyarország az Európai Közösségnek köszönheti, hogy tagja lehet egy kontinensen belüli 500 milliós lélekszámú gazdasági- és értékközösségnek. Az ebben rejlő fejlődési lehetőség lehetővé teszi a gazdasági és politikai kapcsolatok kölcsönös érdek alapján történő elmélyítését.

Az Unió alapja néhány ország gazdasági szövetségével jött létre, melyek gazdasági fejlődésük során igényt mutattak piacaik, illetve termelési kapacitásaik bővítésére. Ennek nyomán kölcsönös előnyök megoldásaként bővítették a közösséget az idők folyamán. Tehát gazdasági indokokkal támasztható alá a létjogosultsága. Hazánk gazdasági érdeke kell hogy meghatározza az integráció mélységét, mivel az Unió tagállamai között érdekellentétek léteznek. Minden egyes kérdésben, amely az integrációt érinti, mérlegelni kellene és összességében dönteni, figyelembe véve az előnyöket és a hátrányokat is.
A többsebességes Európa megvalósítása nem feltétlenül lenne kedvező például Magyarország számára. A valóságban tényleg megvan ez a többsebességű Európa, hiszen az alapító államoknak sokkal nagyobb beleszólása van az EU-s ügyekbe, mint a később csatlakozott államoknak. Példák a több sebességre: 28 tagállamból csak 22 állam tagja a Schengeni egyezménynek; 18 tagállam csatlakozott az eurózónához; Ausztria, Írország, Svédország és Finnország nem tagjai a NATO-nak. Személy szerint, én támogatom azt, hogy az egyes országok nemzeti érdekeit, illetve gazdasági és társadalmi helyzetét figyelembe vegyük.

A pénzügyi válság egyik okozója lehet az európai gazdasági rendszer gyengesége. Ezt aképpen lehetne megoldani, ha uniós szinten felülvizsgálnák a nemzeti költségvetéseket. Ha egy adott válság kihat minden egyes tagállamra, akkor azt fontosnak tartom, hogy egységesen is legyen kezelve. Persze nemzeti szinten is felügyelni kell a költségvetést, de ezt egy uniós intézménynek is felügyelnie kellene ahhoz, hogy a jövőben felmerülő problémákat vagy válságokat minél gyorsabban és hatékonyabba kezelni tudják. A folyamat demokratikusan ellenőrizhető kell hogy legyen. Úgy tűnik, hogy az Unió túlzottan nagy hangsúlyt helyez a politikai krízis kiéleződésére, de ez alapjába véve hátráltatja a gazdasági válságra adott konszenzusos válasz lehetőségét. Nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a gazdasági problémák megoldására, mely magával hozná a politikában a kompromisszumra való hajlandóságot.

Az Európai Egyesült Államok a jelen körülmények között nem a megfelelő válasz volna a kihívásokra, mert könnyen a volt Jugoszláviához hasonló “véget érne”. A tagállamok különböző szintű gazdasági fejlettsége és gazdasági érdeke miatt. Idővel a gazdasági kapcsolatok mélysége határozhatja meg a politikai szövetség minőségét. Az, hogy politikai kényszer alapján hozzanak létre egy Európai Egyesült Államokat, könnyen a gazdasági szövetség felbomlásához is.

Szalma Annamária