Józsa Márton: Az Európai Unió lehetőségei

jozsamarton

“A multikulturalizmus nagyon fontos a világ jövőjére nézve és ezt az oktatásban is meg kell mutatni” – így gondolja Józsa Márton. A számítástechnikával és programozással foglalkozó fiatalember szerint Magyarország vesztett önállóságából az uniós csatlakozással, de ez nem feltétlenül előnytelen. Az alábbi cikk az Európai Demokraták esszépályázatára érkezett, szavazni a szöveg végén található gombbal lehet.

Az Európai Unió Lehetőségei

Prológus
Józsa Márton vagyok, írásomban megpróbálom kifejteni és ez alatt magam is jobban megismerni az Európai Uniót, Magyarországot és kettejük kapcsolatát. Komoly dolog belevágni egy ilyen projektba, sok ismeretre van szükség amivel nem rendelkezem. Ez máris felvet egy tényt, miszerint kevés hírrel kerülök kapcsolatba ami az EU-ról beszél. A migrációs témán kívül és egyéb eseményeken túl kevés olyan cikket találok amelyben az EU bármiféle ténykedését, kérdéseit, döntéseit hirdeti, így megismerteti velem önmaga működését. Sajnos a fiatalságnak (nekem is) kevés fogalma van a politikai életről. Az iskolákból kizárandó téma, ennek ellenére sajnos átjárja a mindennapjainkat. Rossz ez nekünk? Nem, nem az, mert talán meggátol rengeteg elvi problémát, de ez a fajta hozzáállás elszigeteli a jövő generációját a politikától. Értendő mindez az Unióra, Magyarországra és az összes ország viszonyára.
Fontos megjegyeznem, hogy ténykedésem teljes mértékben pártatlan, semmilyen politikai csoportot vagy nézetet nem támogat, csakis a saját gondolataimat személyesíti meg. Ez néha lehet hiányos, kétértelmű, de állítom, hogy mind teljes mértékben jóindulatú. Elgondolásaim a jövőre is gondolnak amellett, hogy a jelen helyzetet is próbálja javítani.

Magyarország helye egy egységes, felvilágosult és együttműködő Európai Unióban van?
Az Európai emberekre talán sohasem volt jó hatással az elszigetelődés. Napjainkban ezen fogalom értelme is változik, hiszem a hírközlés, a híráramlás igencsak nagy nyilvánosságot teremt minden irányba. (Személyek, szervezetek és országok között) A pályázat olvasói nyilván tudatában vannak, hogy az országos Uniótól való elszigetelődés, például a határszabadság elvesztésével is járhat. Igaz, nekem nem volt sok lehetőségem utazni és megtapasztalni ezeket, de a múltra visszatekintve sem szerezhetünk kellemes tapasztalatokat az elzárkózással. Ugyan az én gondolataim a teljes jóindulatosság nevében születnek, tisztában vagyok vele, hogy amit most leírok kockázatokat is magával hordoz. Nem olyan régen szűnt meg a vasfüggöny. Ha „valamilyen” erő gyengül, akkor azt megpróbáljuk kompenzálni. A kérdés az, hogy milyen erőről is van szó! Ha ez az erő az „irányítás” és az embereket korlátozni akarja, akkor az az országhatár. A határ egyenlő a gazdasági befolyással ( országok létezésével) is. Másrészről ha ugyanez az erő a „szabályozás” akkor nagy szerepet vállal a határ a bűnmegelőzésben. Itt jön a DE! Tételezzük fel, hogy az irányító hatalom annyira jól szervezett, hogy a bűnmegelőzést nem kell határokkal erősíteni. Ez pontosan ilyen egy országon belül. Nincsenek a megyéink között ellenőrző határvonalak. Ha lennének vagy lesznek, akkor valószínűleg valami gond van és javaslom mindenki kezdjen el félni. Jelen pillanatainkban az országhatárok járhatósága szabadabb, de gazdasági és törvénykezési okokból kifolyólag nehéz felszabadítani a teher alól. Az említett felszabaduláshoz pedig elengedhetetlen az országok közötti egyre szorosabb és szorosabb kötelékek kialakítása. Törvényeinket oly módon kellene formálnunk, hogy kompatibilisek legyenek legalább szomszédos országainkéval ezzel elősegítve a határszabadság erősödését és ellensúlyozva az ezzel fellépő egyéb problémákat. Ez csak egy gondolat a megannyi lehetőségek közül, ennél sokkal többet kell tennünk a jövőnkért. Fontos téma ez és nagyon át kell gondolni miként is akarunk hozzászólni a témához.

A nép szeméből
Ugyan nem feltétlenül kapcsolódik lényegesen a témához, de röviden erről is szeretnék szót ejteni: sokak félelme a túlzott népvándorlás. A nemzetközi téma jelenleg veszélyeket is magával hordoz, de ha csak az „Európai Egyesült Államokat” tekintjük, Magyarország szinte világ életében (Talán csak a megszületését leszámítva, mikor még Magyarok is alig voltunk) nemzetiségekből épült fel. Sokaktól hallom a rasszista megjegyzéseket, amit nem csak egy bizonyos népcsoport ellen vallanak, hanem mindenféle bevándorlókról, „migránsokról” is. Bármelyik történelmi korba visszatekinthetünk tehát, biztosak lehetünk abban, hogy mi sem vagyunk a „magyar áriák” közé való. Innentől kezdve az őseinket szégyenítjük azzal, ha ennyire ellenségesen bánunk a máshonnan érkezőkkel.

Hogyan kellene átalakítani, jobbá tenni az európai közösséget és annak intézményrendszerét?
Az Európai közösség javítása talán jó irányba halad. A határon való átkelés javítása sarkalatos pont a világban. Nem csak az EU számára válik/vált fontossá. A jövőben minden egyes embernek egy iránymutató a szabad közösség kialakításában. (Gondolok itt azokra is akik csak szemlélődhetnek, de nem tagja az Európai Unió közösségének.) Azt sajnos nem mondhatjuk, hogy minden tökéletes. Nem sok a tapasztalatom ezen téren, de elég valószínű, hogy a továbbiakban is csak Amerika mögött fogunk kullogni. Úgy vettem észre, hogy mi is tőlük vesszük át az ötleteket, de sajátokkal ritkán rukkolunk elő főleg olyannal, ami valóban közhasznú és a fejlődést segíti elő. Kevés szabályunk van a jövőre tekintően. (Szerencsére talán a nemzetközi szervezetek nyújtanak némi biztonságot ezek hiányára is) Míg Országonként a jelen helyzetek szabályozása a célravezető, az EU intézményének gondolnia kellene a jövőre is (például: drónok, új technológiák, robotika, mesterséges intelligencia, űrutazás) hogy ezekre fel legyenek készítve a tagországok anélkül, hogy foglalkozniuk kellene az adott szakterületekkel. Ez olyan szempontból fontos, hogy egy elmaradott országot sem lehetne ezáltal kihasználni a törvények kijátszásának érdekében. Persze mindez újabb kérdéseket vethet fel. Miként nyúlhat bele az EU a tagországok szabályozásába? Mettől és meddig tart és tartson az EU hatóköre? Az sem célravezető, hogy az EU túl nagy befolyást szerez az országok fölött, de a korrekt, jóindulatú, és barátságos megoldások nagyon kedvezőek lehetnek. Például: előre tervezett szabályokat amelyekkel a tagországok nem rendelkeznek, arra az országok engedélyt adnának, hogy ezeket a központi hatalom formálja mindaddig, amíg azt az adott ország felül nem bírálja a saját szabályzatában.
Az oktatási intézményrendszer további fejlesztést igényel. Magam mint diák, érzem a hiányosságokat, problémákat, de a lehetőségeket nem kaphatjuk meg a javításra, észrevételeink közlésére még tüntetés formájában sem. Érdekes módon Magyarországon valami oknál fogva, az oktatásrendszer kritizálását a pártokkal hozzák összefüggésbe, így ha bármilyen probléma merül fel az oktatásban, azt egyből a Magyar állam vezetőségének kritizálására használják fel, ezáltal tökéletesen blokkolva az oktatás fejlődést. Az oktatásban folyó egyes tevékenységeket EU szinten központosítanám, hogy a születő generációkat felkészítsük a jövőre, a változásokra, azok megértésére, elfogadására. Nem a fiatalok hibája az elszigetelődés, ez emberi probléma ami a társadalom öregebb rétegeiben esetenként sokkal erősebb, (ez csak a vezető rétegekben kockázatos) de a kategorizálás sem helytálló, helyzettől és gondolkodástól függő dolog, hogy ki, miként vélekedik a fejlődés által magával hozott újdonságokról. Magyarországon legfőképp a rasszizmus figyelhető meg, ami a külföldi országok embereire is kinyúlik, de ugyan ilyen példa lehet az Angliai botrány a bevándorló munkaerő kizárásával.
A multikulturalizmus nagyon fontos a világ jövőjére nézve és ezt az oktatásban is meg kell mutatni. Egy szilárd, külön helyet kellene adni a tanintézményekben a fejlődés-elfogadás, emberek egymást való elfogadását ösztönzésében. A vállalkozások és licenszelések is sarkalatos téma lehet. Ezekben nem is Európai szinten, inkább világszinten lehetnek problémák és lehetséges, hogy ebben a témában az EU maga is túlságosan konzervatív. Példaként, a megjelent EU Licensz nagyon kecsegtető dolog lehetne, de kidolgozatlan. Ahelyett, hogy megalkották volna az angol nyelven elérhető licenszek törvényesen értelmezhető fordítását, hogy ne különböző fordításokat kelljen tanulmányozni, inkább eltusolták az ügyet egy gyenge EU-s változattal.

Európai Egyesült Államok vagy nemzetállamok laza szövetsége az EU jövője?
Azt, hogy mi a jövője senki sem tudhatja pontosan. Akármi bekövetkezhet a „jövő eljöveteléig”, de addig is egy megfelelően rugalmas és formálható közösséget kell kialakítani, hogy gyorsan és könnyedén alkalmazkodhasson az új dolgok megjelenéséhez is. Magam a laza szövetséget kevésbé találom hatékonynak, sok benne a kockázat, kisebb a lehetőség az integrációra és esetenként konfliktusokat is kialakíthat ami elmérgesedésbe is vezethet, ami által csak visszaesésbe vezet a terv. Az Egyesült Államok vízióját sokkal korszerűbbnek tartom. A multikulturalizmust is elősegítheti ha jó nemzeti viszonyokat alakítunk ki. Szerintem az Egyesült Államok vízióját ne támogatók is sokkal zárkózottabb emberek azoknál akikre szükség van a hatékony fejlődéshez.

Az Európai Unió betokosodott struktúrája és működése újragondolásra érett?
Látottak és hallottak alapján, igen. A lassú működés nem jelenti a jó és hatékony működést is. Jelen esetben pedig talán a legrosszabb a helyzet. Az Unió szervrendszere között rossznak és lassúnak találom a kommunikációt. Nehéz egy-egy tervet továbbvinni, hogy aztán megvalósítható legyen és egyes problémákat, hibákat sem tudnak kiküszöbölni, gyakran akadályozza önmagát a rendszer. Számomra olyan érzés, mintha maga az EU is szeretne elszigetelődni más hatalmaktól ami viszont nem jó dolog. A versenyhelyzet kialakításának tekintetében jó lenne, ha nem csak egy vezető nagyhatalom lenne, de ennek nem szabad kizárnia a közös eszközök használatát.

Mit köszönhet Magyarország az európai közösségnek?
Úgy érzem veszítettünk szabadságunkból azzal, hogy az EU-hoz csatlakoztunk, de ez nem biztos, hogy rossz dolog. Az emberek viszonylag gyorsan képesek megszokni a változást. A bekövetkezését azonban nem szeretik, és általában ellenzik is, de a végeredmény lehet jó. Gyanítom, hogy az általam érzett veszteség is emberi hibánkból fakad. A kényelmetlenség nem biztos, hogy rossz dolgot hordoz magával, de fejlődnünk kell ahhoz, (emberileg és gazdaságilag is) hogy megérezzük jótékony hatását. A bekövetkező evolválódást a születő generáció már nem is fogja észrevenni, nekik a hétköznapot jelenteni majd a mi fejlődésünk. Ha Magyarország és egy-egy ország maga semmit nem is köszönhet az Unió létrejöttének, a világ igen is sokat! Ha minden halad tovább a jó irányba akkor a világ fog köszönetet mondani a nagyszabású egyesüléseknek.

Összegzés
Mivel a pályázat nagy témát ölelt fel, mindenről ejtettem ugyan szót, de ezek egyike sem teljes értékű beszámolók. Azonban nem biztos, hogy képes lennék egy-egy témával a teljesség igényével szólni, ez a koromnál fogva is érthető, illetve a már említett információhiány és a fiatalok elzárkózottsága/elzárkóztatása is közrejátszó elem. Szeretném megköszönni, hogy volt lehetőségem a pályázatra beküldeni ezt a rövid kis magánvéleményt. Ezáltal kívánom az Európai Uniónak, a tagországoknak és Magyarországnak, hogy a legjobb vezetőket és a leghatékonyabb terveket valósítsák meg. Kívánom, hogy a jóindulat vezessen mindenkit és a problémákat közös erővel győzzék le az országok.

Józsa Márton