Draskóczy Dániel: Magyarország az Európai Egyesült Államokban?

draskoczydaniel

“Az embereknek nincs európai identitása. Ez az, amit sem gazdasági, sem politikai, sem más felülről hozott intézkedéssel nem lehet létrehozni” – állítja Draskóczy Dániel, aki olasz kultúrát tanult, de diplomát szerzett történelemből és nemzetközi kapcsolatokból is. Az alábbi cikk az Európai Demokraták esszépályázatára érkezett, szavazni a szöveg végén található gombbal lehet.

Magyarország az Európai Egyesült Államokban?

1. Európai identitás
1.1. Információterjesztés
Véleményem szerint az Európai Unió legnagyobb problémája az európai emberek identitásának hiánya: még nekünk, európaiaknak is van elképzelésünk arról, hogy milyen is „amerikainak”, „orosznak” vagy „kínainak” lenni (csakúgy, ahogy tudni véljük, milyen magyarnak, hollandnak, franciának németnek lenni), mégsem fogalmazódik meg bennünk igazán, hogy mit is jelent európainak lenni. Ezt információterjesztéssel lehetne elérni. Miközben Oroszország 24 órás, angol nyelvű propagandával árasztja el a világot , az amerikai üzemeltetésű Szabad Európa Rádió máig sugároz a világban, az Európai Unióról szinte kizárólag a nemzeti médiából hallunk: amint tapasztalhatjuk itthon, így sokkal inkább negatív színben tüntetve fel az EU-t.

1.2. Utazás, csereprogramok
Az Európai Unió azonban nem fejlődhet olyan polgárokkal, akiknek még nem fordult meg a fejében, hogy elsősorban európaiak, másodsorban magyarok, máltaiak, csehek, franciák, stb. Hogyan lehet közelebb hozni minket, európaiakat egymáshoz?
Elsősorban a sztereotípiák lebontásával. Ennek a legegyszerűbb módja az utazás. Két német aktivista, Vincent Herr és Martin Speer ingyenes Interrail-jegyért küzd az európai 18 éveseknek. Ennél jóval messzebb mennek azok a már létező projektek, mint az Erasmus Plus program, amely keretében 1987 óta több mint 3 millió diák tanult külföldön, már több mint egy millió európai „Erasmus baba” született. Míg az Erasmus Plus program egyetemistáknak nyújt tanulmányi vagy szakmai lehetőséget, az EVS (European Youth Service, Európai Önkéntes Szolgálat) minden 30 éven alulinak lehetőséget nyújt akár egy évet eltölteni egy másik uniós tagállamban. Rengeteg program, megszámlálhatatlan külföldi munkahely létezik, amely óriási lehetőséget jelent de az európai identitás akkor válik valósággá a lehetőségben, ha:
1, a fiatalok valóban értesülnek ezekről a lehetőségekről
2, a fiatalok valóban kihasználják ezeket a lehetőségeket.
Az első feladat ma olyan civil szervezetekre hárul, amelyek önkéntesekkel, nulla vagy közel nulla költségvetéssel jutnak el középiskolás diákokhoz és mutatják be ezeket a lehetőségeket. Jelen munka szerzője is egy ilyen egyesület, a Pillár Alapítvány tagja és több tanórát tartott az Európai Unióról és az EU által biztosított, fiatalok számára elérhető lehetőségekről. Ez és hasonló projektek minimális befektetéssel (országos méretben néhány ezer euróról beszélünk) Magyarország minden (érdeklődő) iskolájába el tudna juttatni olyan információkat első kézből, amelyek a fiatalság életét nagyban, akár egészében változtathatja meg. (Elég, ha arra gondolunk, hogy az Erasmusos diákok egy harmada létesít komoly párkapcsolatot külföldivel: ez majdnem háromszor annyi, mint saját országban tanulók aránya).

1.3. Alulról szerveződő identitás
Véleményem szerint a közösség alapítása nem történhet felülről, ennek mindenképpen alulról szerveződőnek kell lennie. Az Európai Unió saját érdeke, hogy támogasson, erősítsen, vagy akár létrehozzon olyan kezdeményezéseket, amelyek az európai közösséget építik: egészen a free tour-októl a nemzetközi telekocsi intézményén át az Erasmushoz hasonló programokig.
Emellett egy jobban működő új Európában nemcsak az önkéntesség kapcsán, hanem bármilyen program során ösztönözni lehetne a nyugat-európaiak keleti mozgását. Szívet melengető érzés volt jelen munka szerzőjének, amikor egy német lánnyal találkozott, aki Budapestre költözésének egyik fontos motivációjának azt emelte ki, hogy nyugat-európaiként Európa építéséért választotta ezt a desztinációt.

ang1.4. Kommunikáció
Az identitás talán legalapvetőbb része az emberek képessége a kommunikációra. Egy 2006-os tanulmány azt állapította meg, hogy az EU 13%-ának anyanyelve az angol és emellett 38% állítja magáról, hogy legalább társalgási szinten áll angolból. Ez az unió 51%-át adja ki. Egy valós integrációs lépés lehetne ezt az értéket jelentősen megemelni (többek között csereprogramok által) és egy ponton kötelezővé tenni a nemzeti irodákban is az angol nyelv használatát: ezzel megkönnyítve a külföldön elhelyezkedést, vállalkozást: a kommunikációt. Norvégiában, Dániában, Hollandiában már megvalósult, hogy az angol de facto a második hivatalos nyelv. Vagy ahogyan ez megvalósult Máltán: az angol az egyik hivatalos nyelv a kettő közül.

2. Magyarország 12 éve az Európai Unióban
Magyarország kis ország. A valamivel 10 millió fő alatti népességünkkel és földrajzi elhelyezkedésünkből kifolyólag az egyre inkább globalizálódó világban Magyarország nem képes egyedül, függetlenül boldogulni. A jelenlegi világban már a függetlenség sem könnyen definiálható (külföldi beruházások megállítása?, önfenntartás?, import- és exporttevékenység lecsökkentése?, határellenőrzés visszaállítása?), ám ezzel együtt is egyértelmű, hogy hazánk nem képes felvenni a versenyt olyan nagyhatalmakkal szemben, mint az Amerikai Egyesült Államok, Oroszország, Kína vagy akár Európa nagy államai.

Véleményem szerint Magyarország jól döntött, amikor tagfelvételünket kértük az Európai Unióba, ezzel kinyilvánítva szándékunkat, hogy az európai, elsősorban nyugat-európai országokkal szeretnénk szorosabban együttműködni. Magyarország 12 éve tagja az Európai Uniónak. Mit köszönhetünk az EU nak az utóbbi 12 évben?
Az egyik irány, amellyel ezt a kérdést meg lehet közelíteni, az, hogy hol lenne ma Magyarország, ha 2004-ben úgy döntünk, nem lépünk be az Európai Unióba. Ehhez egy tanulmányból idézek, amely hazánk csatlakozásának lehetőségeit vizsgálta. „[Ha Magyarország nemmel szavaz az EU-ra]: Ez már 2003-tól nagy bizalomvesztést és instabilitást okozna, megkérdőjelezné az elmúlt évtized politikai és gazdasági erőfeszítéseit”. Míg a csatlakozás után a kormányzat feladatai Magyarország felzárkóztatásának folytatása és az újonnan adódó előnyök kihasználása lennének, a kimaradás esetén a kormányzat a sorozatos negatív hatások kivédésével lenne elfoglalva. A tanulmány szerint kimaradás esetén nem várható jelentős javulás semmilyen társadalmi-gazdasági mutatón, sőt, ez súlyos társadalmi-gazdasági válságot is eredményezhet. Ez bizalomvesztéssel, a közhangulat megváltozásával járna, a működőtőke beáramlásának lelassulása miatt rengeteg negatív következménnyel járna akkor is, ha Magyarország egy esetleges későbbi körben csatlakozna az EU-hoz. Csak néhány mutatót felsorolva: a lakosság fogyasztása, a beruházások üteme, az infláció csökkenése, európai uniós költségvetésből forrásokhoz hozzájutás, működőtőke beáramlás, gazdasági egyensúly mind növekvő pályára áll a csatlakozás változatában, a kimaradáshoz képest, az egyik fő nyertes az építő- és nyersanyagipar, míg az agrárgazdaság hosszú távon juthat előnyökhöz, nehézségek csak a kvótával nem szabályozott termékek esetében jelentkeznek majd. A belépés közvetett következményének tekinthető a fellendülés a szolgáltatások terén, a szállítási infrastruktúra modernizálódása, az ingatlanpiac élénkülése, az informatikai és távközlési piac fejlesztése, ezentúl a környezetvédelmi normák emelkedése és az ezeknek megfelelést EU-forrásokból is pályázhatók lesznek, míg a kimaradás nem járna a szolgáltatási szektor nagyarányú modernizálásával, a környezetvédelmi beruházások elodázása pedig rosszabb környezeti állapothoz és életminőséghez vezetne.
Nem véletlen, hogy az ország EU-csatlakozását az akkori négy parlamenti párt (a kormányzó Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége, valamint az ellenzéki Magyar Demokrata Fórum és a Fidesz-Magyar Polgári Párt) is támogatta.
2003. április 12-én Magyarországon ügydöntő népszavazást tartottak az európai uniós csatlakozásról, amelyet a kormánynak és parlamentnek kötelezően figyelembe kell vennie. A kérdésre („Egyetért-e azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon?”). A hivatalos eredmény szerint 45,62 százalékos részvétel mellett a szavazók 83,76 százaléka, az összes választásra jogosult állampolgár 38 százaléka voksolt igennel. Az 1972 óta megtartott EU-referendumok között legalacsonyabbnak számító magyar választási részvétel arra utalhatott, hogy a magyar társadalom kicsit félve vág bele az elitek által meghirdetett újabb „nagy átalakulásba”. Ennek egyik oka nyilvánvalóan az, hogy a lakosság többsége az előző rendszerváltás vesztesének érezte magát.

A legnagyobb változások, amelyeket az EU hozott hazánk számára, a rögtön érzékelhető csökkentett határellenőrzés lett Ausztria, Szlovákia és Szlovénia felé. Majd 2007. december 21-étől a magyar állampolgárok határellenőrzés nélkül, bármikor és bárhol (nem csak a korábbi, kijelölt határátkelőhelyeken) átléphetik a belső határokat a magyar-osztrák, a magyar-szlovák és a magyar-szlovén határszakaszon és innen határellenőrzés nélkül juthatunk el a Schengen-zóna csücskeibe is: Dél-Portugáliába, Észak-Norvégiába és Nyugat-Franciaországba is.
Az utóbbi 12 évben Magyarországot a többi V4-es országgal összehasonlítva azt állapíthatjuk meg, hogy gazdaságunk nem fejlődött olyan jelentősen, mint ezen országoké. Emellett le kell szögezni, hogy ezért nem feltétlenül Brüsszelt vagy az európai integrációt kell hibáztatni. Magyarország az egyik legnagyobb haszonélvezője az uniós támogatásoknak, az első három tagállam között van ebben a tekintetben, 2014-2020 között másodikok vagyunk az egy főre jutó európai uniós támogatásban, ám sajnos korrupciós ügyletek és a támogatásokra nem valós, fenntartható fejlődésre és beruházásokra alapított projektek és cégek alapítása miatt az ország nem ért el olyan látványos fejlődést, mint például Lengyelország. Remélhetőleg Magyarországnak sikerül fenntartani eddigi politikáját, amely az Unió egyik haszonélvezőjévé teszi és komolyabb ellenőrzéssel és az unióhoz tartozás propagálásával és az unióval való szolidaritás erősítésével a támogatásokat a jövőben jobban használjuk majd fel, mint az utóbbi 10 évben. A bizalmat megkaptuk mindehhez, hiszen az új hétéves költségvetési időszak alatt (2014-2020) a strukturális alapokból és a kohéziós alapból a hazai társfinanszírozással együtt 7480 milliárd forintot használhat majd fel Magyarország, amelynek 60 százalékát közvetlenül gazdaságfejlesztésre fordíthatja, míg a teljes uniós támogatás összege mintegy 20,5 milliárd euró.
A közcélú fejlesztések 90-95 százalékát támogatta az EU, mintegy 80 ezer projekt valósult meg uniós forrásokból. Medgyesy Péter miniszterelnök ünnepi beszédében a csatlakozás alkalmával kijelentette: „Európa nagyszerű esély, nagyszerű lehetőség. Nem több, nem kevesebb.” Véleményem szerint a kulcsfontosságú kérdés mind Magyarország, mind a magyar emberek számára az Európai Unió lehetőségeinek kihasználása.

3. Az Európai Unió intézményrendszere
Az Európai Uniót kritizálók kedvelt témái az EU lassúság, körülményessége és bürokráciája. Ha mindezeket a problémákat megoldanánk, és az Európai Unió könnyedén lenne képes komoly döntéseket hozni, mindez a kritika átalakulna a „túl központosított”, „egy vezér irányítja”, „egyáltalán nem demokratikus” típusú kritikákra. Mindez alapvetően azért van így, mert az embereknek nincs európai identitása. Ez az, amit sem gazdasági, sem politikai, sem más felülről hozott intézkedéssel nem lehet létrehozni. Az embereket egymáshoz közel kell hozni egy európai identitás létrehozásához. Ezután, a nemzetállamok és nemzeti kormányok hatalmának átcsoportosításával az EU, mint nemzetek feletti intézmény az állampolgárok bizalmát is helyreállíthatná a vezetésben.
Az ehhez vezető első lépcső az Európai Parlament hatalmának növelése lehet. Hiszen ez az intézmény, amelynek tagjait az EU állampolgárai közvetlenül választanak egy EU-s választáson. Ahogy az utóbbi években a Parlament hatalma folyamatosan nőtt, ez az a folyamat, amely demokratikusabbá teszi, teheti az Unió működését. Emelett el kellene juttatni az állampolgárokhoz azt az információt, hogy mind az Európai Tanács, mind a Régiók Bizottsága közvetlenül megválasztott képviselők testülete. Emellett az állampolgárokat direkt(ebb) demokráciával lehetne jobban bevonni a döntéshozatalba.
Az Európai Unió gazdasági és politikai krízisének megoldásának azon elv mentén kellene létrejönnie, hogy hosszabb távon, egy globális világban egy azonos érdekekkel (később nyelvvel, hadsereggel) létező entitás sokkal hatékonyabban felveheti a versenyt mind a világ többi vezető hatalmával, mind a globális problémákkal (mint a migrációs válság), mint egy széttagolt, különböző érdekeket mindössze gazdaságilag összehangoló unió. A közös érdekek és döntések eléréséhez a nemzeti vezetéseknek le kell mondaniuk bizonyos jogaikról: ám ezzel hosszú távon jobb közigazgatást, erősebb gazdasági lehetőségeket, békét és egy ehhez kapcsolódó európai identitást nyernek.
Véleményem szerint Magyarország számára a mélyebb integráció a megoldás: az euró bevezetése, a magyar nemzeti identitás részleges feladása egy erős európai identitásért és egy valódi „nyugati nyitással” további együttműködést hirdetni meg szövetségeseinkkel: Nyugaton bevált képzést, lehetőség szerinti felzárkózást.
Az Európai Unió jövője hosszú távon az Európai Egyesült Államok víziója. Ebbe azonban nemcsak nem lehet, de nem is szabad olyan országokat belekényszeríteni, amelyek ezt a jövőt nem érzik sajátjuknak. Egy európai identitás megvalósítása a béke jegyében mindenki érdeke. Mindez már 61 éve megvalósul az előtte egymással történelmi ellenségként viselkedő európai országok között, amiért az EU 2012-ben Nobel-békedíjat nyert. Emellett meg kell azonban adni az esélyt a többsebességes EU fejlődéséhez: az integrációt, csakúgy, mint az európai identitást, nem lehet felülről rákényszeríteni semelyik országra. Az Egyesült Királyság vagy más ország kiválása az EU-ból precedensértékű lenne és elkerülendő. Véleményem szerint az EU tagjai, amelyek nem igyekeznek a legnagyobb mértékben integrálódni, nem tartják vissza az integráció folyamatát.
Németország, a Benelux államok és Franciaország egyre mélyülő integrációban vesznek részt, amely előnyös számukra. Egy olyan új generációval, amely valós európai identitással rendelkezik, a közös nyelv, hadsereg és az Európai Egyesült Államok tudományos fantasztikumból valósággá (és működő valósággá) válhatnak, amely a közép-kelet-európai államoknak, köztük Magyarországnak különösen hasznára válna.

Draskóczy Dániel