Aller Imre: “Az Európai Unió, ahogy én látom…”

aller

“Magyarországnak hatalmas fejlődést jelentene, ha teljesítené az Európai Uniós belépésekor vállalt kötelezettségét és bevezetné az eurót” – fogalmazott az Európai Demokratáknak küldött dolgozatában Aller Imre. Az ELTE társadalomtudományi karának hallgatója úgy véli ha minden országnak sikerülne túllépni saját sérelmein, saját érdekei helyett a közösségét tartaná szem előtt könnyebben lehetne haladni, gyorsulna a bürokrácia, erősödne Európa. Az alábbi cikk az Európai Demokraták esszépályázatára érkezett, szavazni a szöveg végén található gombbal lehet.

 

 

Az Európai Unió, ahogy én látom.

Magyarországon 2003. április 12-én tartottak népszavazást az EU-tagságról, amelyen a résztvevők 83,76 százaléka igent mondott az Európai Unióhoz való csatlakozásra.A 2003. április 16-ai athéni csúcsértekezleten Medgyessy Péter miniszterelnök a kilenc másik csatlakozó ország vezetőjével együtt aláírta a csatlakozási szerződést. Magyarország 2004. május 1-jén lett az Európai Unió tagja. De mit is nyertünk az Európai Uniós tagságunkkal? Hogyan tudnánk eredményesebben megoldani a felmerülő gazdasági és politikai válságokat? Miben rejlik Magyarország jövője?

Elmondhatjuk, hogy már több mint 12 éve vagyunk tagjai az Európai Uniónak, egy erős politikai és gazdasági szövetségnek. Véleményem szerint, ez volt a magyar politika legjobb döntése, az elmúlt pár évtizedben. A schengeni térséghez való csatlakozásunk 2007-ben lehetővé tette valódi mozgásszabadságunkat az Unión belül. Most 2016-ban fel sem tűnik egy magyar állampolgárnak, egy esetleges Ausztriába való kiruccanás közepette, hogy egy személyivel a zsebünkben gond nélkül át tudunk menni a szomszédos országba kirándulni, vagy vásárolni. Azonban ez korábban nem így volt. Csak érvényes útlevéllel lehetett átlépni a határokat, a határátkelőhelyen rövidebb-hosszabb idejű várakozással. Lehetőséget kaptunk Uniós tagságunkkal, hogy külföldön tanuljunk, illetve munkát vállaljunk. Erre korábban (2004 előtt) csak korlátozottak voltak a lehetőségeink.

Ezen pozitívumok mellett még nem említettem a több ezermilliárd forintnyi Uniós pályázati támogatásokat, amiket többek között agrár-és vidékfejlesztésre, a gazdasági versenyképesség fejlesztésére, a munkaerő versenyképességének javítására, a társadalmi befogadás elősegítésére, a turisztika fejlesztésére, a térségi infrastruktúra fejlesztésére, közlekedési fejlesztésre, egészségügyre, környezetvédelemre kapott Magyarország.

Véleményem szerint, az Európai Unió csak úgy tudna fejlődni, hogyha az uniós tagállamok képesek egy közös, egységes álláspont kialakítására. Ha minden országnak sikerülne túllépni saját sérelmein, saját érdekei helyett a közösségét tartaná szem előtt könnyebben lehetne haladni, gyorsulna a bürokrácia, erősödne Európa.

Azonban van egy ország, (Magyarország), amely megakasztja ezt az együttműködést és belülről „bontja” az Uniót. Az utóbbi pár évben Magyarország megítélése ezért is vált negatív példává a többi Uniós ország szemében. A magyar kormány politikája semmibe veszi az uniós alapnormákat és rombolja a demokratikus intézményrendszert. Azonban mondhatni, hogy ezeknek szinte semmiféle szankciója nincs. Ez betudható annak, hogy lassan reagál az unió a szabályszegő országokra, valamint túlontúl toleránsak az esetleges intézkedések.

Erre példa egy mai (2016.06.01.) esemény:
„Az Európai Bizottság szerint veszélyes lehet a jogállamiságra, amit a lengyel kormány az alkotmánybírósággal művel. Némi huzavona után tovább leptette a lengyel kormány elleni eljárást az Európai Bizottság. Még januárban kezdett el vizsgálódni az uniós testület a „jogállamisági keretben”, mert a tavaly megválasztott kormány gyanúsan nekiállt átfaragni a lengyel jogállamot. Most egy véleménnyel lépett új szakaszba az eljárás. Az alkotmánybíróság körüli kavarás húzta ki a gyufát Brüsszelben: a frissen megválasztott Jog és Igazságosság (PiS) nem volt hajlandó beiktatni azokat a bírákat, akiket még elődje jelölt. Saját embereket választott helyettük, és egy új törvénnyel szabályozná a testület működését A brüsszeli döntést eredetileg múlt hétre ígérték, de ehelyett mégis inkább elküldték Frans Timmermans első alelnököt tárgyalni Varsóba, hátha nem kell kenyértörésre vinni az ügyet. A lengyeleknek most két hete van arra, hogy válaszoljanak, de nagyon messze állnak attól, hogy bármilyen büntetést kapjanak. Azt csak az úgynevezett hetes eljárás szerint kaphatnának, ennek most csak az előszobájába léptek be. A végén ráadásul minden tagállam beleegyezése kellene az esetleges szankciókhoz, de Orbán Viktor már korábban jelezte, hogy vétózna egy ilyen döntést. A PiS a Fidesz egyik legfőbb szövetségese, a magyar miniszterelnök a legutóbbi uniós csúcson is kiállt mellettük, kettős mércét emlegetve.” (Forrás: Index)
A lengyel kormány megpróbálta azt, amit a magyar kormánynak már sikerült, egy korrupt rendszert létrehozni. Ebből az esetből is látszik, hogy Brüsszel lassú és toleráns bürokráciája teret enged az uniós alapnormák megszegéséhez. Az én meggyőződésem az, hogy az efféle problémákban való gyors eljárás, valamint egy erős fellépés megoldást jelenthetne. Illetve a szankciók megszavazásához támogatnám, hogy ne kelljen az összes állam hozzájárulása.

Sajnos már napjainkban is beszélhetünk gazdasági szemmel egy kétsebességes Európáról. A nyugat-európai országok fejlettsége magasan a kelet-európai tagállamoké felett van. Ez a szakadék Magyarországnál egyre csak nő ahelyett, hogy hoznánk be a lemaradást.Nyílik a gazdasági olló a nyugat-európai országokhoz viszonyítva. Szinte minden gazdasági mutatóban leszálló ágban vagyunk, megelőznek minket a többi közép-kelet-európai országok (pl. Szlovákia).

Magyarországnak hatalmas fejlődést jelentene, ha teljesítené az Európai Uniós belépésekor vállalt kötelezettségét, miszerint bevezeti a közös valutát, az eurót.Erre azonban még várnunk kell, mivel a kormánynak ez nem áll érdekében. Orbán Viktor miniszterelnök szerint 2020 előtt nem is valószínű a csatlakozás az euróövezethez.

Hazánk jövőjének kulcsa egy mélyebb szintű integrációban rejlik az Európai Unióba. Ez Magyarország gazdasági problémáinak megoldását is jelentené, valamint az azonos politikai érdekekkel összetartóbbá tehetnénk az Európai közösséget, nem pedig széthúznánk (Putyinnal való titkos szerződés, Visegrádi Együttműködés). Azonban jelenlegi kormányunk az utóbbit folytatja, ami akár EU-s tagságunkat is fenyegetheti. Az a meglátásom, hogy nem a nemzetállamok laza szövetségében rejlik egy eljövendő erős Európa. A nacionalizmus, és a kultúra tiszteletben tartásával is létre lehetne hozni egy felsőbb közigazgatással ellenőrzött és kontrollált Európai Uniót.

Aller Imre